A Timóteus egy felekezetközi keresztény ismeretterjesztő szervezet; a Cru nemzetközi misszió magyarországi tagszervezete. A Cru jelenleg a világ legnagyobb missziós szervezete: több mint 25.000 teljesidős munkatárssal, 191 országban végzi küldetését, 29 szolgálati területet ölelve fel.

Célunk a Nagy Küldetés betöltését segíteni a Szentlélek erejéből azáltal, hogy megnyerjük az embereket a Krisztusban való hitre. Segítünk nekik épülni a hitükben, és kiküldjük őket, hogy ők is megnyerjenek és építsenek másokat.

Több információ a honlapunkon megtalálható: Timóteus

Hitünk alapja kizárólag a Biblia, Isten hibátlan, írott szava, az Ó- és Újszövetség hatvanhat könyve. Hisszük, hogy – egyedi módon – a Bibliát a Szentlélek ihlette, szó szerint és teljes egészében; tehát az eredeti kéziratokban hiba nem található. Ennél fogva a Bibliát tekintjük legfőbb és végső tekintélynek minden olyan témában, amelyről az szót ejt.

Elfogadjuk azokat a tanításokat, amelyekről történelmileg általános egyetértés volt minden igazi keresztény között. Mozgalmunk specifikus elhívása miatt egyéb doktrinális kérdésekben szabadságot szeretnénk adni tagjainknak abban az esetben, ha értelmezésüket egyedül a Bibliára alapozzák és az értelmezés nem akadályozza azt a szolgálatot, amelyre Isten bennünket elhívott.

Az alábbiakban a Biblia alaptanításaiba vetett hitünket erősítjük meg.

1. Egy igaz Isten van, aki három személyben létezik (Atya, Fiú és Szentlélek); mindhárom személy egyaránt rendelkezik az Istenség tulajdonságaival és a személyesség jellemzőivel. 5Móz 6,4; Mt 28,18; Jn 1,1-3; ApCsel 5,3-4
2. Jézus Krisztus Isten, Isten élő Szava, aki úgy lett testté, hogy Szentlélektől fogant, és szűztől született. Jézus Krisztus így tökéletes Isten és valóságos ember egy személyben és örökre. Jn 1,1.14; Mt 1,18-25; Lk 1,30-37; Kol 2,9; Fil 2,6-11)
3. Jézus Krisztus bűntelen életet élt, és önként fizetett az ember bűnéért azzal, hogy helyette halt meg a kereszten; így kielégítette Isten igazságosságát és megmentette az örök haláltól mindazokat, akik egyedül Benne bíznak. 1Jn 3,5; 1Pt 3,18; Jn 10,17-18; 2Kor 5,21; 1Jn 4,10; Róm 3,24-26)
4. Feltámadt a halálból. Megdicsőült teste ugyanaz volt, mint amelyben élt és meghalt. 1Kor 15,4.14; Lk 24,36-43; Jn 20,24-29)
5. Testben fölment a mennybe és az Atya jobbjára ült, ahol állandóan közbenjár az övéiért. Ő az egyetlen közbenjáró Isten és ember között. ApCsel 1,9-11; Ef 1,20; 1Tim 2,5; Zsid 7,24-25; 1Jn 2,1-2)
6. Isten az embert eredetileg a saját képmására teremtette. Az ember vétkezett azzal, hogy engedetlen volt Istennek; így elidegenedett teremtőjétől. Ez a történelmi bukás az egész emberiséget Isten ítélete alá vonta. 1Móz 1,26-27; 2,15-17; 3,1-24; Róm 5,12-21; 1Kor 15,21-22)
7. Az ember természete a bűn miatt megromlott, ezért képtelen Istennek tetsző módon élni. Minden embernek szüksége van arra, hogy a Szentlélek által újjászülessen és megújuljon. Róm 3,9-20; Ef 2,1-7; Mk 7,20-23; Jn 3,1-21; Tit 3,5-7)
8. Az ember örök haláltól való megmentése teljes egészében Isten ingyen kegyelmének munkája; sem részben, sem teljes egészében nem múlik az ember cselekedetein, jóságán vagy vallásos szokásain. Isten azoknak tulajdonítja igazságát, akik hiszik, hogy egyedül Krisztus mentette meg őket az örök haláltól (megváltás). Isten tehát Krisztusra nézve nyilvánít valakit igaznak. Ef 2,8-10; Róm 3,21-26; 9,30-33; Gal 3,1-14.22-24)
9. Az örök haláltól való szabadság (üdvösség) felőli bizonyosság mindazok kiváltsága, akik a Lélektől újjászülettek. Ezek az emberek biztosak lehetnek abban, hogy üdvösségük van attól a pillanattól fogva, hogy hitüket Krisztusba mint megváltójukba vetették. Ez a bizonyosság nem emberi érdemeken alapszik, hanem a Szentlélektől van, aki Isten írott bizonyságtételét erősíti meg a hívőben. 1Thessz 1,5; Jn 1,12; 1Jn 5,9-13; Róm 8,14-17)
10. A Szentlélek azért jött, hogy Krisztust megismertesse és dicsőítse a világban, valamint hogy Krisztus megváltó munkáját valóságossá tegye az egyes ember életében. Meggyőzi és Krisztushoz vezeti a bűnösöket, új életet ad nekik, lelki születésük pillanatától állandóan bennük lakik, és elpecsételi őket Krisztus napjáig. A hívő hit által telik meg Szentlélekkel, és szintén hit által veszi igénybe annak erejét és vezetését. Jn 16,7-15; Tit 3,5; Jn 3,5-8; Róm 8,9; Ef 1,13-14; 4,30; 1Kor 6,19; Gal 3,2-3; Róm 8,2-4)
11. Minden hívő arra hivatott, hogy a Szentlélek erejében úgy éljen, hogy ne a test vágyai vezessék, hanem Isten dicsőségére teremjen gyümölcsöt az élete. Gal 5,16-25; Ef 5,18)
12. Jézus Krisztus az egyház feje, és az egyház Krisztus teste. Az egyházat azok az emberek alkotják – akár élnek jelenleg, akár nem –, akik hitüket Krisztusba mint megváltójukba vetették, tehát Krisztushoz tartoznak. Kol 1,18; Ef 1,22-23; 5,23-32; 1Thessz 4,13-18)
13. Isten arra szólítja fel a hozzá tartozókat, hogy rendszeresen gyűljenek össze az Ő tiszteletére, a gyülekezeti szertartásokban való részvételre, a Biblia tanításaiból való épülésre és egymás közös biztatására. Zsid 10,23-25; ApCsel 2,42; 20,7; 1Kor 12,20-28; 16,1-2; Ef 4,11-16; 1Tim 4,13; 2Tim 3,16; 4,2)
14. A testi halálkor a hívő azonnal örökké tartó és tudatos kapcsolatba lép Istennel, és teste örökké tartó dicsőségre és áldásra fog feltámadni. 2Kor 5,8; Fil 1,23-24; Lk 23,39-43; 1Kor 15,12-58; 1thessz 4,13-18; 1Jn 3,2; Fil 3,21)
15. A testi halálkor a nem hívő azonnal örökké tartó és tudatos elválasztottságba lép, és teste örökké tartó ítéletre és kárhozatra fog feltámadni. Lk 16,19-31; Jn 5,23-29; Jel 20,10-15; Mt 13,40-43)
16. Jézus Krisztus vissza fog jönni a földre – személyesen, testben és szemmel láthatóan –, hogy befejezze a történelmet és végrehajtsa Isten tervét. Apcsel 1,9-11; 3,19-21; Jel 19,1-22; 21)
17. Az Úr Jézus Krisztus minden hívőnek azt a feladatot adta, hogy az egész világon hirdessék az evangéliumot, és minden népből tegyenek tanítvánnyá embereket. E Nagy Küldetés teljesítése megkívánja, hogy minden világi és egyéni törekvésünket rendeljük alá a Krisztus iránti teljes elkötelezettségünknek, aki szeretett minket és önmagát adta értünk. Mt 28,18-20; Mk 16,15-16; Lk 24,46-49; ApCsel 1,7-8; Róm 12,1-2; Gal 2,19-20; Fil 3,7-21