2020 óta megváltozott körülöttünk a világ. A COVID világjárvány, az ukrajnai háború, a közel-keleti konfliktus, az elszabadult infláció felforgatott mindent, így a mi életünket is. Az alapok, amiket addig biztonságosnak véltünk, megrendültek. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, a kérdés az: lehetséges-e egy ilyen világban aggodalom és félelem nélkül, lelki békességben élni?
Van-e olyan hely, ahol mindig biztonságban érezheted magad? Otthon, az iskolában, a munkahelyeden? Vagy éppen egyik helyen sem? ... Lehet, hogy aggódsz. Mert beteg vagy, vagy olyan valaki beteg, akit szeretsz. Lehet, hogy a híreket hallgatod éppen, és inkább befognád a füledet, vagy kikapcsolnád a rádiót, vagy a legszívesebben földhöz csapnád a telefonodat a hírek láttán... A rossz dolgok, a negatív gondolatok az otthonainkba, a legmélyebb szféránkba is beférkőznek. Miben reménykedhetünk így? Miben lehetünk biztosak? Hol lehetünk biztonságban?
Hogyan érhető el a lelki békesség?
Hanna nemrég diplomázott az ELTÉ-n és az egyetemi évei alatt ő is ezekre a kérdésekre kereste a választ. A filozófia és a történelemtudomány érdekelte őt, ám a bizonytalanság a szívében napról napra nőtt, mígnem teljesen elveszítette a hitét a körülöttünk levő világban. Hasonló gondolatra jutott, mint Nietzsche: a világon minden hasztalan és esztelen, semmi remény sincs egy szebb jövőre. Összeomlott ettől a gondolattól és szakítani akart az élettel... Mígnem az egyik barátnője egy Bibliát nyomott a kezébe. Hanna élete ettől a naptól gyökeresen átalakult: „Megtaláltam az egyetlen biztos pontot ebben a bizonytalan világban. Kapcsolatban lenni Istennel döbbenetes és gyönyörű tapasztalat. Olyan „kozmikus barátsággal” jár, amit az egész világra sem cserélnék el.”
Vagy egy amerikai példa: Steve Sawyer kisgyermekkora óta vérzékenységben szenvedett, amire infúziós kezelést kapott. Éppen az érettségijére készült, amikor megtudta, hogy egy fertőzött donor vérétől AIDS-es lett. Kétségbeesett. Eleinte az orvosokat hibáztatta, aztán a donorokat, aztán a melegeket, akik a vírust terjesztik, aztán Istent. Rá kellett döbbennie, hasztalan. Végső kétségbeesésében a káromkodásból egyszer csak Istenhez fordult. Isten pedig ezt mondta neki: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”
Steve az életének utolsó pár évében, miközben óriási fájdalmai voltak, több száz egyetemi campusra ellátogatott, hogy elmondhassa a diáktársainak, hogyan ismerhetik meg Istent és hogyan tapasztalhatják meg azt a békességet, amit ő érez, amióta befogadta Jézust.
De mi volt az, amit Steve megértett? Csupán ennyi: bármi is történjék ebben az életben, az nem a „világ vége” – mert ez a világ nem minden.
A láthatatlan lövészárkok
Tény, hogy a legtöbb ember addig vár az Istenhez fordulással, amíg igazán nehéz idők nem jönnek. Az alábbi mondás egy II. világháborús tábori lelkésztől származik: „a lövészárokban nincsenek ateisták.” Amíg az élet rózsás, az emberek nem érzik, hogy szükségük lenne Istenre. De mi van akkor, ha a dolgok eldurvulnak és úgy érezzük, hogy egy lövészárokban heverünk?
Ha Te is éppen így érzed magad, tedd fel magadnak az alábbi kérdést: „Mire alapozom az életemet?” Mindenki épít valamire. De nem mindegy, mi az alap. Lehet, hogy saját magunk: „Ha sokat dolgozom, sikeres ember leszek.” Lehet, hogy a pénz: „Ha elég pénzt keresek, minden az enyém.” Vagy akár egy időszak: „Régen minden sokkal jobb volt. A jövőben majd megint minden szép lesz.” De ezek tényleg szilárd alapok? Bízhatunk bennük?
Isten szerint nem. Jézus így figyelmeztet: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”
Lelki békesség = békesség Istennel
Mi is ez a „kőszikla”? Isten maga, és az a tény, hogy kapcsolatba kerülhetünk vele.
Isten hatalmas. Velünk ellentétben Ő tudja, mi fog történni holnap, a jövő héten, jövőre, sőt, a következő évtizedben: „én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket.” De még ennél is fontosabb, hogy bármi is jön, ő ott lehet veled, ha úgy döntesz, hogy beengeded őt az életedbe. Ő „a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.”
Ez persze nem jelenti azt, hogy az istenhívők automatikusan megússzák a nehéz időket. Ha pl. egy terrortámadás szenvedést és halált hoz, az utolérheti azokat is, akik ismerik őt. De teljesen másképp fogják átélni, mint akiknek nincsen vele kapcsolatuk: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk.” Igen, fogunk az életben problémákkal, sőt tragédiákkal is találkozni. De ha úgy megyünk keresztül ezeken, hogy ismerjük Istent, akkor olyan erővel reagálhatunk ezekre, ami nem a sajátunk. Egyetlen probléma sem olyan súlyos, hogy Isten számára leküzdhetetlen lenne.
Isten törődik. Lehet, hogy a jövőben sosem látott világbéke köszönt be, de lehet az is, hogy egyre több lesz az etnikai feszültség, az erőszak, a háború, a válás és a családok széthullása, stb. Feltettétek-e már magatoknak ezt a kérdést: „Ha Isten nem szeretné az embereket és nem viselné a gondját az általa teremtett világnak, vajon a 20. Század pokla (első és második világháború, Holocaust, náci és kommunista rémuralom, hidegháború, stb.) után létezhetne-e még egyáltalán ember a földön?
Jézus válasza ez: „Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” Ha Istenhez fordulsz, úgy törődik majd veled, ahogy senki más, és ahogy erre senki nem is lenne képes. Fogalmunk sincs, mit hoz a jövő. Ha nehéz időket, Isten akkor is ott lehet velünk. Ha könnyebb időket, akkor is szükségünk van rá, hogy betöltse azt a belső űrt, ami a szívünkben van, és hogy értelmet adjon az életünknek.
Nem vagy egyedül
Mi a tanulság mindebből? Ami igazán számít, az, hogy nem vagyunk egyedül. Ismerjük Istent? Ő ismer minket? Kizártuk őt az életünkből? Vagy beengedtük? Jézus megváltoztatja a nézőpontunkat és reményt ad.
Miért kell, hogy az életünk középpontjában Jézus álljon? Mert nincs valódi békesség és remény rajta kívül. Ő Isten, mi pedig nem. Ő nem függ tőlünk, de mi függhetünk tőle. El kell döntened: kitől akarsz függeni, tőle, aki szeret, aki vigyáz rád és a gondodat viseli, vagy „e világ gonosz urától”, aki hazugságokkal szédít és elhiteti veled, hogy egyedül Te vagy a világ közepe, aki megválthatja a világot?
Jó hír: a világot nem neked kell megváltanod, Jézus már megtette azt, a keresztfán kiontott vére által...
Isten azt akarja, hogy keressük. Csak egy a baj: kizártuk őt az életünkből. „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta.” Ezt hívja a Biblia „bűnnek.”
Hanna, emlékszel, a lány a cikk elején, így folytatta: „Amikor az ELTÉ-re jelentkeztem, nem voltam keresztény. Előttem állt az élet és úgy gondoltam, forradalmár leszek. Politikai rendezvényekre jártam, rasszizmusról és társadalmi igazságosságról tanultam, önkéntesként segítettem a hajléktalanokon. Hittem a bennem levő erőben, hogy jelentős változást tudok véghez vinni a világban. De minél jobban próbáltam megváltoztatni a világot, annál frusztráltabb lettem. Szembesültem a bürokráciával, a tehetetlenséggel, a kiégéssel és… a bűnnel. Kezdett a meggyőződésemmé válni, hogy magát az emberi természetet kéne alaposan újrahuzalozni.”
Erre azonban magunktól képtelenek vagyunk. De a kettes számú jó hír: „Ami az embernek lehetetlen, Istennek lehetséges az.” „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jézus Krisztust keresztre feszítették a bűneinkért, helyettünk. Meghalt, eltemették, aztán feltámadt a halálból. Az ő áldozata miatt lehet kapcsolatunk Istennel – „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében.”
Csak rajtunk áll, hogy keressük őt, és behívjuk az életünkbe. Akár most is tehetsz egy lépést Isten felé és mondhatsz neki valami ilyesmit, ha ez van a szíveden: „Istenem, meg akarlak ismerni. Eddig nem engedtelek be az életembe, de most Jézus értem való halálában bízva kérlek, hogy bocsáss meg és fogadj el igaznak. Szeretném, ha a mai naptól fogva részese lennél az életemnek. Ámen.”
Behívtad Istent az életedbe? Csak te és Ő tudhatjátok biztosan. Ha igen, akkor azt ígéri, hogy a szívedben fog élni. Megrendíthetetlen biztonságot ad neked itt a földön, és örök életet a mennyben. Nem számít, mi történik a világban, lelki békességed lesz, ha tudod, hogy Isten veled van. Bármit is tartogat a jövő, Isten akkor is biztos pont lesz az életedben, a kőszikla, melyre bátran alapozhatsz...
Hallgasd meg ezt a dalt:
