Marilyn Adamson írása alapján
Történt-e már bármi tragédia, szörnyűség, baleset az életedben? Kérdezted-e azt ilyenkor, hogy „Istenem, hol vagy?” Feltetted ezt a kérdést, de nem jött rá válasz. A következő kérdésed ez volt: „Létezik-e Isten egyáltalán, és ha igen is, olyan valaki ő, akihez bizalommal fordulhatunk egy válság, vagy akár egy tragédia során is?
A Bibliában ilyeneket olvashatsz: „Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.” Vagy: „Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.”
Akkor ez azt jelenti, hogy akik Istenben hisznek, azok megússzák a nehéz időket, baleseteket, tragédiákat? Hát nem. De van egyfajta békesség és erő, amit Isten jelenléte ad. Fogunk az életben problémákkal szembesülni, de ha úgy megyünk keresztül ezeken, hogy ismerjük Istent, akkor olyan erővel reagálhatunk, ami nem a sajátunk.
Miért vannak katasztrófák?
Amikor Isten megteremtette az embert, a választás képességét adta neki. Megengedi, hogy visszautasítsuk őt, és azt is, hogy gonosz dolgokat csináljunk. Kényszeríthetne, hogy jók legyünk. Kényszeríthetne, hogy szeressük egymást és szeressük őt is. De akkor miféle kapcsolatunk lehetne vele? Azt már nem is lehetne kapcsolatnak nevezni, csak egy kikényszerített, kontroll szülte engedelmességnek! Ehelyett a szabad akarat emberi méltóságát kaptuk tőle.
Oké, csakhogy ezzel sokszor szépen visszaélünk. Háborúzunk, bűncselekményeket követünk el, vagy éppen ezek elszenvedői vagyunk. Aztán jön a kiáltás: „Istenem, hogy hagyhattad ezt?”
Mégis mit akarunk, mit csináljon Isten? Ha mondjuk egy terrortámadással állunk szemben, mi lenne a halálesetek száma, amit megengedhetne? Pár száz ember? Tíz? Vagy inkább csak egy ember halálát hagyja? De gondolj bele: ha Isten megakadályozná akárcsak egyetlen ember meggyilkolását, nem lenne többé szabad akarat. Jogos a kérdés: akkor most Isten szemében mi az erősebb, az élethez való jog, vagy az akaratszabadság? A kérdés egyszerűnek tűnik, de valójában egyáltalán nem az. És bár mindez magyarázatot adhat az ember okozta tragédiákra, mi a helyzet a balesetekkel, természeti katasztrófákkal, betegségekkel kapcsolatban?
Én is ezt kérdeztem, amikor hasonlókon mentem keresztül és egyedül csak Istent tudtam hibáztatni a történtekért. Nos, a válasz lehet, hogy első olvasásra meg fog döbbenteni. A bűneset (Ádám és Éva Istentől való elfordulása) következményeképp a Föld ma egy egyáltalán nem biztonságos és sokszor nem is túl barátságos hely. Az Istentől való elszakadás következményeképp megjelent a küzdelem, a fájdalom, és a halál. És mindez nagyon, de nagyon átértékeli, hogyan is tekintsek a világra. A jólétet, az egészséget, a biztonságot gyakran magától értetődő, természetes állapotnak tekintjük, holott egyáltalán nem az! Mióta erre rádöbbentem, azóta minden egyes napért, ami jól, esetleg vidáman telt, amikor nem fáj itt meg ott, hálát tudok adni Istennek. Mert minden egyes ilyen nap az ő ajándéka.
Hol van Isten?
Fordítsuk meg a kérdést, és nézzük meg Isten szemszögéből a helyzetet! Hogyan lát ő minket? Másokhoz képest (mondjuk egy terroristával összehasonlítva) lehet, hogy tiszteletre méltó, szerethető embereknek tartjuk magunkat. De legyünk őszinték, ha Istennel kellene szembenéznünk, hát egyből felismernénk a bűneinket... Amikor imádságban hozzá fordulunk, belénk hasít az az érzés, hogy Isten nagyon is jól ismeri a gondolatainkat, cselekedeteinket és az önzőségünket. A Biblia azt mondja: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta.” A kérdés tehát sokkal inkább ez: „hol vagyunk mi?”
Isten terve
Ha valaki meghal, akit szeretünk, úgy érezzük, hogy valami nagyon nincs rendben ezzel a világgal. Valahol mélyen a lelkünkben tudjuk, hogy kell, hogy legyen egy jobb hely, ahol a szívszorító nehézségektől és a fájdalomtól megszabadulva élhetünk. Ahol Isten minden könnyet letöröl majd az emberek arcáról. Ahol nem lesz több gyász, sírás, halál, vagy fájdalom. És Isten úgy fog a népe között lakni, hogy sohasem vétkeznek többet.
Egy terrortámadás, egy gyógyíthatatlan betegség, vagy egy baleset borzasztó dolog. De a Jézus által kínált örök kapcsolat visszautasítása még borzasztóbb... Nem csak az örök életre nézve, hanem mert ebben az életben nincs még egy olyan kapcsolat, amit Isten ismeretéhez lehetne hasonlítani. Vannak, akik szerint Isten csak egy mankó. Lehet, de akkor ő az egyetlen használható mankó...
Jézus azt mondta, „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen… A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” Azt ígéri, hogy sosem hagy el és sohasem hagy cserben minket.
